Hugó, miután kilépett a pékség ajtaján, Böhmné asszonyságtól kapott finomságokkal, rohant ahogy csak bírt a kórházig. Itt pihegett egy kicsit mielőtt felszaladt a lépcsőkön a bejárathoz, ahol apa már várta. A kórház a pékségtől csak néhány háztömbnyire ágaskodott az ég felé furcsa díszes tornyaival, tetőteraszával és Rafael arkangyal egy emelet magas szobrával a bejáratánál. A bejárat felett a következő felirat ékeskedett: „Isten meggyógyít”.

A pékséget mindenki szerette, nem csak a kiáramló isteni illatok és a kellemes meleg nyerte meg a betérőket, hanem Böhm asszonyság kedves mosolya is. Ez a mosoly sokat ért Boróka város lakóinak. Aki csak belépett a pékségbe, mosollyal a száján lépett ki onnan. Böhmné mindenkivel türelmes volt, és megjegyezte mi a kedvence, mi az amit általában vásárol és mire vágyik, de nincsen elég pénze hozzá. Nem telt bele egy hónap a pékség nyitása óta, és már mindenkit a nevén szólított.

Nem messze Bori néni bababoltjától, a Kökény és Rózsafa utca sarkán áll egy régi épület, talán éppen ma 111 éves. Falait ez ünnepi alkalomból újravakolták és nap sárgára festették. Mióta az eszemet tudom, az Órásmester lakik benne. Kis boltja felett lógó kovácsoltvas cégért maga az Órás készítette. Az ablakban még kint volt a „Frissen festve” tábla, mikor Bölömbér asszonyság feltépte a gyönyörű faragott fa ajtót. A csengőnek nyikkanni sem volt ideje, és az Órás a határozott belépés ellenére sem nézett fel munkájából. Éppen egy szív alakú zsebórát javított.