Az álommanó kötet I. meséje „Nagy Bernadett Viviennek, aki mindig megihlet!” Hétfő volt. Detti magához képest sebes léptekkel haladt az iskola felé, csak úgy húzta magával anyukáját, aki mit sem értett a sietségből. Hiszen eddig mindig neki kellett siettetnie lányát, aki reggelente mindig elmélázott a fürdőszobában, mesét olvasott a reggelinél, és úgy öltözött akár egy lassított felvétel, csakhogy minél tovább tartson a reggel, és ne kelljen iskolába mennie. Detti a kedvenc sárga-kék kockás ruháját viselte, és a fejében kavarogtak-gomolyogtak a gondolatok. A múlt hét pénteken történt események foglalkoztatták.
Olvass tovább