Blog

Az álommanó kötet I. meséje „Nagy Bernadett Viviennek, aki mindig megihlet!” Hétfő volt. Detti magához képest sebes léptekkel haladt az iskola felé, csak úgy húzta magával anyukáját, aki mit sem értett a sietségből. Hiszen eddig mindig neki kellett siettetnie lányát, aki reggelente mindig elmélázott a fürdőszobában, mesét olvasott a reggelinél, és úgy öltözött akár egy lassított felvétel, csakhogy minél tovább tartson a reggel, és ne kelljen iskolába mennie. Detti a kedvenc sárga-kék kockás ruháját viselte, és a fejében kavarogtak-gomolyogtak a gondolatok. A múlt hét pénteken történt események foglalkoztatták.